Az Istened

Nem hiszem el,
Mert hinni nem tudok,
Szemem előtt napok
Óta Istened ragyog.

A Te Istened milyen szép,
És jó,
Részt kérek belőle,
Mert az enyém fárasztó.

Az én istenem kicsi,
Összement a sok
Mosástól,
Az én istenem számít,
Mert kit szeret,
Azt elveszi.

A legszebb mégis
A Te Istenedben az,
Hogy a minap
Kiderült,
Ugyanazon,
Mint az enyém,
Csak eddig
Ezt nem vettem észre.