Érzelmi válság

Fanyarú íz a szemben,
Meghasonlott lábraállás, és a
Hétköznapi szociálpszichopata
Kirándulásai az esőben,
Míg nem néztem oda,
Ő félrenézett, s úgy, csak úgy
Közönyösen köszöntünk el.

Bátorság félemlítette meg
Lelkemben a gyönyört,
A gyengédség csapta hátba
A komorság tragédiáját
Szívlapáttal, s most
Én is úgy vagyok,
Hogy sehogy.

Érzelmi kereszteződések,
Útelágazódásosságosságok
Közepette hullok térdre,
Miközben érdekel a
Csend, s belőle akarok
Újra meglenni,
De odabent víg kacaj
Szellemisége zengi
Be az egész várost.

Csak még egy szót
Had írjak le,
S utána már megyek,
Mert a többi
Abszorbens,
És nem érdekel.