Már csak a nyugalom
Köhögését hallani,
Erőltetett léptekkel
Megy el a szánalom.
Eklektikus képek bírái
A jók,
Az éjjel-nappal
Másokért dolgozók.
Fennhangon költészkedik
Szikrázó nyugalmam,
Bennem bízik,
Nekem mondja
Unalma megrázó
Cseppjeit.
Elhull a vég,
Átlátja magát a
Labirintus,
Mégis valahol
Eltéved bennem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése