Fecskevígasz

Mellémbújtál,
Átöleltél, sírtál belül,
Legbelül,
S fényed apró csillagára
Az én elmém ráterült.

Kezed hajló ölelése
vigasztalja, azt ki
Vagyok, ha nem lennél,
A föld, s az ég,
Úgy érezném,
Elszaladok.

Bent vagyok a sűrű koszban,
Apró elmém tengerén,
Kezemben pár kardhüvellyel,
Ha harcolok, hát mit sem ér.

Jöttél te a kardjaiddal,
Küzdöttél hát ellenük,
Bennem rejlő mosolyommal
Leigáztad bánatom,
Most ismét jönnek,
Támadnak,
De érzem erőd hatalmát,
Jöhet bánat, eső szél,
Csak azt kívánom,
Ölelj át.