Most megnyugszik minden,
Megnyugszom én,
Hogy ott legyen minden,
A világ tetején.
Most rágyújtok egyre,
Hogy a másikat,
Elszívhassam lassan,
Nyugodt pillanatban.
Ott ülünk mindnyájan,
Már alszik a csend,
Zuhan a semmiség,
Mi nincs is odabent.
Elszundít a reggel,
Kicsit elaludt ő is,
Már vagy három perc telt el,
De nem változik semmi.
2008. augusztus 4., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése