Egy igaz pillanatomban

Elmegyek én a folyóhoz.
Most nincs erőm,
Most nem harcolok.

Majd egy igaz pillanatomban
Belenézek mélyen a szemébe,
S nézni fogom addig,
Míg végül ő is igaznak bizonyul.

Egy igaz pillanatomban
Megállítom sebes folyását,
Megfogom grabancát,
S kiszárítom.

Egy igaz pillanatomban
Talán még meg is bocsájtok,
Egy igaz pillanatomban
Korbáccsal odavágok.

Ő végzi tovább minden napját,
S hiszem is, hogy jól teszi,
Hiszem, hogy jól vannak
Az élet miértjei.