Hogy hallgassak, nincs erőm,
Se sírni, se örülni,
Nincs most bennem annyi mersz sem,
Hogy ezt bevalljam.
Nincs erőm meredni,
Cselekvéshez most
Kevés vagyok.
Nincs erőm szólni,
Hogy vagyok,
S nincs
Erőm zokogni.
Nincs, mi egyben tartson most,
Szétesek az esti széllel,
Elvisz engem is valami
Hiány,
Nagy, és becses kedéllyel.
Nincs erőm arra sem,
Hogy ezt a verset folytassam,
S nincs erőm
Arra sem,
Hogy kezemet megmossam,
Ezáltal erőtlen,
Földi testem java
Megállás nélkül gondol
Egy szerelmes holnapra.
2008. augusztus 7., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése