Találkozunk,
Ott, a túlsó parton,
Szél fúj, bennem dúló
Örök harcra kél
A monoton dallam,
Szürke por lebben fel,
Viszi a szél,
Viaszbábúként a lánggal
Olvasztja szét,
S folyik lelkembe a mámor,
Gyönyör;
Különös reggel szorgalma
Készített helyet nekem,
S most elfoglalva
Helyetted lépek
Oltárára a nyárnak,
Míg elhidegülve
Egy olcsó talánynak
Leszek bizalma.
2009. január 26., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Na komám, Gábor!
Nem olvastam el a verseidet..
Nem fogok ide visszanézni, hogy mit válaszolsz erre...
Te írtál az oldalamon egy hozzászólást, ezért én is a te oldaladra..
Ha csak a versem kritizáltad, akkor ezt ne olvasd tovább. Ízlések és pofonok...
Nem érdekel mit szól hozzá, mert nem neked írtam! De ezt ott is leírtam.
Egyébként a bemutatkozó szövegedből ki is derül milyen vagy.. nem kell elolvasnom a verseid ehhez. :)
Egyébként, ha már oldalakról beszélünk, akkor neked a saját magad futtatása a célod.. míg nekem az író, költő egyének egy helyre toborzása. Ez nagy különbség!!!
Ja, és ha te írtad volna meg az oldalt (itt a kódokra gondolok), akkor az mondanám ügyes. De te egy előre megírt (ergo: nem saját!!!) blog motort használsz!
Az én oldalam sem tökéletes. De ÉN írtam..
Na asszem erről ennyit!
És igen vállalom!
Karacs Sándor
Püspökladány
KomáM, Karacs Sándor!
Nem egy honléapot leprogramoztam már, annyira nem is érdekel.
Az, hogy miért kritizáltam, miért ne?
A bannereket, a felső csíkot én készítettem, szerintem szépek.
Mi a bajod az egyénnel?
Én már nem is tudom, mit írtam...
Most mi a bajod? idézd, vagy nem tudom, ha nem is nézel vissza, legalább leírod magad...
Köszönöm, hogy bemutatkozásom alapján leírtál. Ennek szívből örülök, mert nekem nem az a célom, hogy szeressenek az emberek.
Ja, és persze az EGYÉN MINDENEK FELETT. Ha tömegeket veszünk, akkor eltűnik az egyén. Eza mai ideál. Nem tudom, ha én jól írok, miért társuljak amatőr Senkiházy-kal.
Ennyi. Üdv neked, Kedves Barátom.
Megjegyzés küldése