fájdalom

Félve buzdítom magam,
Rohanjak,
Vágjak bele,
De már nem biztos a rég,
Mi most zúg,
S felemészt.

Tékozol magából energiát,
Visszahúz ismét,
De már nem az ideál,
Kitekint a vizes
Oszlopok mögül,
Rátérdel hátamra,
És szívemre ül.

Bekiabál, ha szólok,
Beleül ölembe,
Tiltja az egészet,
Bennem él,
Belém ékelt,
Szoros kapcsolatba
Kerül az elenyészett
Szavakkal.