Elmélyült csendben
Gondolkozó jóslataim
Erős megfogalmazásra
Vannak kényszerítve,
Nem látom mi lesz,
S miként lehetne szép,
De ami igaz,
Az mind értelmet ad
Annak, miszerint
Kényszerképzeteim
Lassú táncba kezdenek
Az élettel.
S táncolsz Te is mellettem,
Lépteim követik lábad,
S követsz Te is,
Lépsz vagy hármat,
Mikor minden
Kezdődik majd elölről,
Vagy netán már
Gyorsabb a tánc,
S irama rémisztőn
Csodás.
2008. augusztus 18., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése