(Vers ismételten a lányhoz, aki minden reggel ugyanott ül, a HÉV-nek utolsó vagonjában, az első ülésen)
Nézem érzéki tekinteted,
Mikor minden reggel feléd megyek,
De meggondolom
Édes alakod.
Lennék szívszerelmed,
Vagy akár csak hajad,
Hogy lobogva
Érinthessem álomszép ajkad.
Lennék arcodon a pír,
De lennék szél is,
Mely forró napokon
Hűsít. Lennék árva fű,
Melyen végigmehetsz este,
De legfőképp palackba zárt víz,
Melyet szájadhoz emelsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése