Legyen ez a tökéletes
Nap, s ha nem
Így záródna a többi,
Akkor csak legyenek
A szürke hétköznapok.
Megfigyelni a változást
Benned, miként megy
Végbe a tudás,
Miként létezel,
S tűnsz el,
Úgy fájhat az
Árulás.
Bepiszkít valami kosz,
Kicsi, de hajlandó
Maradni,
Ott van lelkem kabátján,
S ingén,
Nem akar fakulni,
Nem akar meglenni
Egymagában, máshol.
Nagyra akar nőni,
De jöttél te,
S kimostad.
2008. október 16., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése