Vagyok a létnek
Megmagyarázhatatlan
Istensége,
S az elmúlásnak fenséges,
Létből eredő oka.
Átgázolok lelketek
Szánalmas terítékén,
Elhízott patkányokat
Helyezek szátokba,
Kenyeretek féregirtóval
Szóróm tele,
S mondom, egyétek.
Mérgezlek kátránynak
Leveses porával,
Rohantok, mint
Gondos, anyaimádó
Hangyák,
Zümmögtök,
Akár a legyek,
Ha kitépve
Lábuk,
Hátukra hagyják.
2008. október 17., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése