Pákáról

Eltérő gondolataim hányadában
Állok, mint magasröptű
Filozófia az ablakon
Kiugorva hiteti el valóságát.
Most a szerelem nyugtat,
Mint megvetett ágy, ábrándozom rólad.
Alszom benned, és érted kelek,
Mint valami hihetetlen,
Megértő,
Néha borús táj.

Szeretlek.
Elmondhatatlan féltekén
Agyamnak kósza ingoványok
Közepette megyek
El melletted,
Nézek mélyen képzeletemben
Létező szemedbe.

Árnyak fosztott mivoltját
A nap süti meg,
Elérzékenyülve sírok feletted,
Mondok imát érted, maradj velem,
Mellettem.
Most rádtaláltam.
Szívem enyhült sugarába
A nap sugarai sem bírnak
Beférkőzni.

Szeretlek.
Ezt megfogalmazni kényszeres
Kimenőm alkalmával sem tudom.
Mint árva értékek pavilonján
Fekszem kiterítve,
Te meglátsz,
S megveszel.

Álmodom rólad,
Mert álmodni mesébe
Illő dolgokat,
Mint itt az óperenciás Ober Ens
Tenger mellett
Salakkal teli szívemben
Adsz magad mellé helyet.