Téged a világon senki sem bántott

(Ezt a verset 2004-ben írtam, s most valóságossá vált. A valóság örök nagy átok!)

Lehetett volna tökéletes élet,
De ebből lett vonagló, botrányos késed.
Elvág mindent, elvágja mélyen torkod,
Míg atyád templomban zsolozsmát mormol.

Tüzet gyújt ma érted megfáradt anyád,
Holnap az elnököd kihívja sorsát.
Elvetődik benned szerelem sarja,
Kezed lelkedből végleg kivakarja.

Elveszel magadban, elveszted csókod,
Elvesztesz mindent, csak nyisd ki a boltot.
Sírhelyeden végleg halálos a csend,
Forogsz benne mélyen, fáj valami bent.

Szíved nem enged, lelked réges-régi,
Elkapott csendben, a tolladban Ady.
Így írsz te verset, így írod az álmod,
Téged a világon senki sem bántott!