duna

Átsiklik valami gyöngyszem a dunán,
Nem szeretlek már úgy, igazán,
Te vagy, ki elloptad őt,
Te átkozott faggyú, a felelős...
duna, mint valami soros mellékállásban
Életelvevő,
Valami igaztalan hitű bölcs agg,
Kinek nincs jobb mersze, csak halad.
Nem áll meg átgondolni,
Nem áll meg figyelni, hogy szürke,
És élettelen vized mossa partjainkat,
Kicsiben itatsz,
De nagyban elhitetsz.
Gondolj a holnap felkelőire.