Rablók

Fejem fölül lopták el
A házat,
S míg ágyamban
Feküdtem,
Hát elvitték azt is,

Olvastam egy könyvet,
S míg világít egy
Lámpa, úgy lopták
El lelkem,
Csöndben, és fázva
Ültem velük szembe,
Előttem a könyv,

Néztem mélyen bele,
Egy Ady kötet volt,
Láttam, mikor
Lapoztam valahol
A háromszázról
A kettőhatvanra,
De a lámpa
Már nem volt
A szobában.

Tökéletes nap

Legyen ez a tökéletes
Nap, s ha nem
Így záródna a többi,
Akkor csak legyenek
A szürke hétköznapok.

Megfigyelni a változást
Benned, miként megy
Végbe a tudás,
Miként létezel,
S tűnsz el,
Úgy fájhat az
Árulás.

Bepiszkít valami kosz,
Kicsi, de hajlandó
Maradni,
Ott van lelkem kabátján,
S ingén,
Nem akar fakulni,
Nem akar meglenni
Egymagában, máshol.
Nagyra akar nőni,
De jöttél te,
S kimostad.

Imádságra

Ujjaim közül kifolyik
Az élet,
Teremtenék magamban
Egy szebb képet,
De elárultattam.

Már bensőm ezer
Évével másként látok,
Tán még hősnek is
Mondanám magam,
S hogy ti itt vagytok,
Végképp elenyészek.

Rám borul az est,
Ma sem tettem semmit,
Azon kívül, hogy
Térdre rogytam
Isten előtt.

Adsz-e

Kérdeznélek,
Adsz-e magadból
Többet, de mire
Szólnék,
Te már oda is
Adtad az egészet.

Telefonfülke

Aprópénzre váltanám
Az életem,
Hogy egy fülkéből
Telefonáljak
Neked.

Úgy faggat

A megbocsájtás
Szavait hallom,
Az ég kék színe
Teregeti a bennem
Megbújó szavak
Szürke kérdéseit,

Mint álmatlan jóság
A test gondolatába hajt,
Úgy faggat a tél,
Mikor jön a nyár,
S mikor a teremtés
Lidércei múlnak,
Úgy szombat,
És vasárnap.

Befejezetlen vers

Ha ma nem lenne holnap,
A tegnap züllött lidérceit
Hallgatnám,
Miközben látomásaim
Bugyraiba süpped a tánc
Egy éjféli fennlét
Pörgő zenéitől.

Átlapoznám,
De már nincs erőm,
Hallom a hangok
Rémisztő viharát,
Gyötör a kész,
Befejezetlen
Műveim gyűlnek,
A papír elhalványul,
S én eltűnök.

Kezem roskatag,
Fájdalmába sírja
Vissza a cselekvés
Önmagát,
Visszaengedném,
De a rosszullét
Megbabonáz.

Perc

Már nincs elvitelre
Az élet,
Már itt kell fogyasztani,
Leülni egy asztalhoz,
S két kanállal falni.

Eltelt képzetek
Rétegeire helyezi
A hangsúly
Elnyűtt testét,
Míg a halál jajgatva
Feleszmél.

Dobálózik fejem fölött
Áporodott szomorúság,
A naptárra nézek.
Percek múlnak
Hiedelmek beitatott
Szelídségével,
Hitelét vesztett
Napok riogatnak
Eszet vesztve, adva el
Egy sült galambot
A számnak,
Hogy tettek nélkül
Megmaradok a
Mának.

Úgy szeretlek

Szeretlek,
Mint végeláthatatlan messzeség
Lezajló porából emelnek
Tornyot,
S míg odaérek hozzád,
Isten mélységes
Nagy titka előtt
Meghajlok.

Szeretlek,
Mint megannyi
Szorgos hangya
Építi várát,
Dolgosan készülnek
A télre,
Úgy szeretlek,
Mint megannyi
Lusta tücsök
Hegedül
Az éjbe,

Mint fáradt lelkű
Oroszlán pihen
A szavannák alatt,
Úgy szeretlek,
Akár a vidéket
Beterítő napfény.

Ha

Ha félénk vagyok,
Már nem a nagyok pihe-
Puha kezébe vágyom,
Ha félénk vagyok,
Magam gyűjtötte bajok
Energetikus karizmáját
Vállalom fel.

Ha bátor vagyok,
Már nem a nagyok sete-
Suta kezére vágok,
Ha bátor vagyok,
Magam ültette magok
Hatalmas lombjait
Emelem fejetek fölé.

Szavaim

Képződmények apró luxusai
Irányítják elvem,
Beletipornak lépésembe,
Sakk-mattot ugornak a bábuk,
Kifaragják önmaguk
Méltó helyét.

Onnan kapaszkodnak
Felfelé,
Míg egyszer csak határozó
Szóból válnak igévé,
Ahonnan egyenest
A főnevek rangjába
Emelkednek.

Szemedben

Megpihent a bánat,
Szemedben járkálva
Elmém elfáradt,
Így hát megpihenek
Ott.

Szemet hunyva

Szemet hunyva
Keresem a véget,
Szemet hunyva
Az égnek,
Hogy faragott belőlem
Ekkora téves
Erőhalmazt.

Szemet hunyok
Megaláztatásaimon,
Félénk szavak ezek,
Melyeket leírok,
Mégis belesüppesztem
Mindenem,
Hátha választ kapok,
Mi a "jóbüdösfrancnak"
Elmélkedem...

Öntudat

Elmém babonás hangjaira
Támaszkodik a lét,
Kifordulva önmagából
Repül szanaszét,
S közben rikácsol,
Károg,
Káromolja lelkem,
Majd visszatér.

Szerkezeti nagyságát rendíti
Meg az itt maradt por,
Elmenőben még megfordul,
Rám köszön.

Taglalja igazát, búsan
Szemeimbe néz,
S már látom,
Nem igaz ez az egész,
Csak bánatom elhanyagolt
Szerkezetét
Eszi a rozsda.

Még mindig nem

Már vagy húsz éve
Gondolkodom,
S már vagy
Ezer éjszakám
Álmatlan léptei
Szaladgálnak bennem,
De még mindig
Nem értem a
Halált.